Így ért véget
Naruto az ágya szélén ült. Egy kis képet szorongatott a kezében, amin pár könnycsepp csillogott. Szemei teljesen ki voltak sírva, látszott rajta hogy órák óta zokog. A szívében a fájdalom elviselhetetlen volt, úgy érezte, menten szétszakad.
- Miért? Miért? - csukta be szemét, és összeszorította ajkait.
Nem akarta látni azt a boldog arcot, ami egykor rá mosolygott, csak rá. Már szinte teljesen elázott a fénykép, amin elmosódott négy személy volt látható: a harminc éves Kakashi, aki mint mindig most is „álarcot” viselt, és a bal kezében szorongatta kedvenc kis könyvecskéjét, ami elengedhetetlen volt számára, Sasuke tekintélyt parancsolóan, a maga szokásos stílusában. Mellette Naruto állt vidáman integetve a kamerának, miközben finoman átfogta Sakura nyakát, aki ezúttal jól tűrte az érintését.
Ekkor Naruto eldobta a képet, és az ágyára vetette magát, hátha így enyhítheti egyre erősödő fájdalmát, de nem múlt el ez az érzés. Szívnia kellett egy kis friss levegőt, sétálnia kellet, hátha elfeledi azt, ami egy héttel ezelőtt történt. Kiment hát a néptelen utcára, és elindult az erdő felé, ahol a kép készült. Lefeküdt a harmatos fűre, és visszaemlékezett, mi történt azon a szörnyű napon.
***
Már órák óta az erdőt járták; küldetést kaptak, melyet senseiük, Kakashi nélkül kellett teljesíteniük. Azzal a feladattal bízták meg őket, hogy nézzék át a területet, mert a levelek közt rejtőző falu lakóinak állítása szerint, az Akatsuki nevű gonosz csoportból többen errefelé bujdosnak.
A három ifjú ninja, Sasuke Uchiha, Sakura Haruno és Naruto Uzumaki éberen figyelték a környéket, de eddig senkit sem találtak az erdő mélyén. Kezdtek fáradni, és már éppen dél-felé járt az idő, mikor elindultak élelmet keresni.
- Hé, Sasuke! - kiáltott Sakura, és Sasuke mellé futott. - Szerinted melyik virág a legszebb?
- Nem tudom, de nem is érdekel - válaszolta flegmán a fiú, és zsebre dugta a kezét. – Kit érdekelnek a virágok, inkább azzal foglalkozz, hogy mit fogunk enni!
A lány megtorpant, és lehorgasztott fejjel leült az egyik fa tövében. Naruto sem ment Sasuke után, odaguggolt Sakurához, és vállára tette a kezét.
- Hé, semmi baj. Tudod, hogy Sasuke egy beképzelt srác. Ő mindenkivel lekezelően beszél, de nyugi, én melletted állok. És szerintem a legszebb virág, a cseresznye virág – mondta vidáman, és Sakura hajába tűzte az imént említett növényt.
Sakura fölnézett csapattársára, jól esett neki a törődés, a vigasztalás. Már azt lehetett hinni, hogy köszönet képpen megcsókolja, de nem így lett - a fiú legnagyobb bánatára. Sakura zöld szemében egy könnycsepp csillant meg, de aztán gyorsan letörölte, nehogy Naruto észrevegye.
- Szerintem, menjünk, még a végén itt hagy Sa… - kezdte Naruto, de a mondatot már nem tudta befejezni, mert egy hatalmas robbanás rázta meg a tájat, füstbe borítva azt.
- Sakura, vigyázz!
Narutot olyan hirtelen érte a támadás, hogy csak egy gyors bukfencre volt ideje, aztán gyorsan begurult egy nagy szikla mögé, mert shurikenek és kunai tűk ezrei röpültek felé.
Mikor úgy tűnt, elmúlt a veszély, kikukkantott menedéke mögül, és megpillantott egy ismerős alakot, gúnyos mosollyal az arcán. Ő Kabuto Yakushi volt.
Naruto már éppen készült volna az ellentámadásra, mikor egy újabb ninja jelent meg a képben, és félrelökte Kabutot. Sasuke támadásba lendült.
- Naruto, segíts Sakurának, én addig feltartom! Gyerünk! – kiáltotta Sasuke, és ügyesen kitért egy újabb shuriken elől.
Naruto megértette a parancsot, csak azt nem értette, hogy miért kell segítenie Sakurának, lehet hogy megsebesült? A fiút ettől a gondolattól kirázta a hideg, és gondolni sem mert arra, hogy a lány talán már… Gyorsan meggyőzte magát, hogy ez nem lehet, és lopva körülnézett.
Összeszedte magát, és csapattársa kutatására indult. Nem kellett sokat keresnie, alig pár méterre feküdt tőle a lány, egy nagydarab kidőlt fatörzs alatt. Szemei be voltak csukva, és nagyon nehezen lélegzett - de még élt.
- Sakura! Sakura! - kiáltott föl a fiú, és gyorsan odafutott a lányhoz. - Tarts ki, mindjárt leemelem rólad a fát, csak… Sasukének szólok, hátha ketten többre megyünk, mint én egyedül…
Naruto ránézett a tőle nem messze küzdő Sasukéra, aki még mindig Kabutoval harcolt. A ninja kitért a fiú ütése elől, rúgásait is egy-kettőre megállította. Kabuto erős ellenfélnek bizonyult. Mikor egy kis időre harcképtelenné tudta tenni az ifjú Uchihát, tekintete találkozott Narutoéval.
- Nocsak, nocsak! Ti még éltek? Ezt azonnal jelentenem kell Orochimaru nagyúrnak. Talán majd később, Sasuke! – morogta gúnyosan, és hatalmasat rúgott a fiúba, hogy az ne tudjon a nyomába eredni.
- Sasuke! Gyere, segíts! Sakura egy fatörzs alatt van! – kiáltotta Naruto, és visszament a szenvedő csaptársához.
- Naruto, ne foglalkozz velem – köhögte Sakura, mikor végre kinyitotta a szemét. - Köszönöm, hogy segíteni akarsz nekem, de… Sasuke?
Sasuke, miután sikerült felállnia és összeszednie magát, gyorsan odasietett a lányhoz, és letérdelt mellé.
- Sakura, mindjárt kihúzunk onnan. Csak tarts ki! – biztatta, és már éppen nyúlt volna a fatörzshöz, mikor Sakura megrázta a fejét.
- Nem fog sikerülni. Hagyd, kérlek! Gyere vissza mellém!
Sasuke teljesítette a kérést, és ismét a lány mellé térdelt, hagyta, hogy megsimogassa az arcát, majd megfogja a kezét.
- Ne félj Sakura, ez nem vészes! Túléled! – mondta szinte vidáman a fiú, de arcáról legördülő könnycseppjei meghazudtolták szavait, mert tudta hogy ilyes fajta sérülést lehetetlen túlélni, még akkor sem, ha időben kihúzzák a fatörzs alól.
- Sasuke Uchiha – suttogta a lány -, a leghelyesebb fiú a világon, aki mindig kisegített a bajból.
- Te meg a legokosabb és a legszerényebb lány vagy a földön – válaszolta Sasuke elpirulva, nem törődve Naruto zavart pillantásával.
Sakura elengedte a fiú kezét, és helyette Narutot ragadta meg, akit addigra már féltékenységi roham kerülgetett.
- Sajnálom, hogy nem hittem benned, és mindig fájdalmas szavakkal illettelek meg, de nem gondoltam komolyan – szólalt meg végül a lány.
Naruto erőtlenül elmosolyodott, és az arcát törölgette.
- Hát… Megérdemeltem azokat az ütéseket, és azokat a cifra szavakat.
Sakura becsukta a szemét, és vért köhögött.
- Ne Sakura!
A lány újra kinyitotta a szemét, és újból Sasukéra pillantott, mikor egy újabb könnycsepp gördült le az arcán.
- Mennyi ideig vártam rá, hogy elmondjam, neked, azt, hogy mit érzek.
- Sakura, ne félj rendbe, fogsz jönni. Majd a kórházban elmondod, hisz te nem fogsz most…
- De, attól félek, bekövetkezik az, amitől féltek, ezért most mondom el – jelentette ki elszántan a lány, és ismét a fiú arcára tette kezét, hogy még egyszer utoljára megérinthesse azt, amire még egyszer sem sikerült csókot lehelnie. – Sasuke én, én teljes szívemből sze…
A lány keze lecsúszott Sasuke arcáról, és puhán földet ért.
- SAKURA!!! - üvöltött föl Naruto, és ráhajtotta a fejét a lány testére, érezni akarta a szívdobogását, de már semmi sem vert.
A két fiú, tudta mit érez a másik, de nem akarták egymást vigasztalni. Naruto ökölbe szorította a kezét, fölállt holt csapattársa mellől, és a legközelebbi fához lépett.
- Megígérem neked Sakura, hogy megölöm Kabutot. És betartom az ígéretem, hogy egy nap hokage leszek! – jelentette ki eltökélten, és azzal ütögetni kezdte a fát.
Sasuke letörölte a lány szájáról a vért. Végignézett sebekkel teli testén, becsukott szemén, a földön lévő véres kezén, aztán odahajolt Sakurához, és lágyan megcsókolta, mikor Naruto nem nézett oda, s halkan így szólt:
- Szóval így ért véget Sakura Haruno története, a legszebb lányé, akit valaha ismertem - mondta Sasuke halkan, de ő sem tudta vissza tartani könnycseppjeit.
