Fanfiction-A Szerelem Fáj

A SZERELEM FÁJ


Négy éve… Négy éve már, hogy az Uchiha fiú elment. Négy éve már, hogy a szőke egy szemhunyásnyit sem aludt rémálmok nélkül. Négy éve egyetlen szót sem ejtett a szerelemről, vagy a szeretetről. A fekete fiú hiánya kihatott az egész életére. Sakura nem értette miért viselkedik így. Az egy dolog, hogy Sasuke miatt szomorú, de a szőke már-már depresszióba esett. De miért? Olyan erős kötelék fűzné Narutót az Uchiha fiúhoz?
Naruto egy pillanatig sem tudta elfeledni az Uchihát. Minden pillanatban azt érezte, mintha Sasuke ébenfekete szemei követnék mindenhova. Ez idegesítette, mert a fiú valójában nem volt vele. Másrészt boldoggá tette, mert így úg érezte, hogy a fiú mellette van. Talán ez taszította őt az őrületbe. Gyakran kiült a Hokage mű tetejére, és várta, hogy Sasuke feltűnjön. Átölelje, és forró csókokkal halmozza el, miközben azt suttogja:
– Szeretlek, és mindig melletted leszek…
De ez a pillanat sosem jött el. Csak Naruto várta a csodát. Minden istenverte nappal közelebb került ahhoz, hogy végez magával. Sakura ilyenkor szomorúan figyelte amint Naruto könnyeit törölgetve mered a messzeségbe. Aztán feláll, és hazamegy. De most teljesen más történt. A szőke felállt, kiállt a szikla peremére, és elkiáltotta magát.
– Sasuke! Miért? Miért kínzol? Ha csak még egyszer láthatnám gyönyörű szemeid, amik mélységében örökre elveszek! Arcod vonalait, melyet körbefon az ébenfekete hajad lehulló tincsei! Ha utoljára láthatnám édes akad, amelyek vad csókra hívogatnak! Ha utoljára ölelő karjaid közé bújhatnék! Mindent megadnék ezért! Mindent! Akár az életemet is eldobnám, csak hogy még egyszer lássalak! Sasukeee!! Tudnod kell, hogy örökké szeretni foglak! Emlékezz rám… Emlékezz a te dobédra!! – törölte le a könnyeit a szőke. – Nem hitted hogy ezt megéred ugye? Nem hitted hogy egyszer szerelmet vallok neked nem igaz?
– Naruto… – suttogott Sakura.
– NARUTO!! – kiáltott Sasuke a távolból. – Szeret? – gondolta.
– Sayonara… Watashi no hibu Uchiha… /Ég veled, én egyetlen Uchihám/ – kiáltott Naruto, majd leugrott a mélybe.
– Naruto!! NEEEE!!! – kiáltott Sakura.
Sasuke rohant ahogy bírt, hogy idejébe elkapja. De nem sikerült…
Naruto tompa puffanással ért földet. Még élt, de súlyos sérüléseket szenvedett.
– Naruto!!! – rohant hozzá az Uchiha, majd megemelte.
– Naruto… – könnyezni kezdett.
– Sa…Sa…Sasuke…
– Itt vagyok dobe… – szólt a fekete és szorosan megölelte a szőkét.
– Sa…Sasuke… Szeretlek…
– Én is… Nagyon szeretlek Naruto…
– Sajnálok… min…dent…
Naruto kissé megemelkedett.
– Ezt… már rég… meg… akartam tenni… – nyögte, majd megcsókolta Sasukét. Sasuke visszacsókolt.
– Boldog… születésnapot… Sasuke…
– Oh, dobe! – sírt Sasuke.
– Vigyázz magadra és soha… ne felejts el… engem… kérlek…
– Nem is tudnálak! Kérlek ne haragudj rám!
– Nem tudnék… soha haragud…ni rád… mert szeret…lek… – nyögte. – Én… Sasukém… – suttogta, majd hangja elcsuklott, és feje oldalra billent. Szívritmusa elcsendesedett, és örökre eltávozott.
– Ne! NARUTO!! – kiáltott Sasuke, és sírva ráborult kedvese holttestére.
– Istenem… – suttogta Sakura. – Na…Naruto… – már ő is sírt.
Így ért véget Naruto szenvedése…