Fanfiction-Ég veled édes Konoha

Farewell sweet home... /Égveled édes Otthon/

Minden olyan gyorsan történt.. Olyan gyorsan hanyatlott el Konoha... Egy váratlan támadás, és egy vádolás. Ez okozta Konoha vesztét.
Mindenki meghalt aki számított Konohában. Jiraiya-sensei, Tsunade-sama, Kakashi-sensei, a jouninok, és még pár Gennin is.
Az új Hokage, Toyama-sama. Erős kezű férfi, aki megpróbálja renbehozni Konoha helyzetét. Csak nem épp jófelé próbálkozik. Olyan parancsokat, és küldetéseket ad, amelyeket Tsunade-sama sohasem hozott parancsba. Még akkor sem, ha nem lenne más lehetőség.
Így kezdődött az a küldetés, ami miatt Missing-nin lettem.
Aznap időben beértem a Hokagéhoz. Bár ne is mentem volna be!
- Naruto-san!
- Itt vagyok mélyen tisztelt Hokage-sama.... - mondtam illendően. Hisz Ő ezt várta el.
- Te vagy a legjobb Shinobi Konohában, így most olyan küldetést kapsz, ami "A" szintű, és sikertelensége a legszigorúbb büntetést vonja maga után.
- Azt mondja, hogy ha nem végzem el, akkor...
- Így van. Akkor büntetésed, halál. - mondta rezzenéstelen arccal.
- Értem.. - mondtam. Igen... Szigorú Hokage. Nem egy Shinobi halt meg az Ő parancsa miatt. Büntetésként. Sakura, Neji, Lee, Hinata, TenTen, és még sorolhatnám. Kakashi is.
Egytöl egyig azért haltak meg, mert képtelenek voltak teljesíteni a küldetésüket. Nem erő híján, hanem mert olyan küldetést kaptak, amit a szívük nem mondott helyesnek, és ezért halállal fizettek. Például olyanokat kellett likvidálni, akiket szerettek. Én eddig mindig elvégeztem a feladatom. Szerencsére nem volt olyan alkalom, hogy ilyesfajkta küldetést kaptam volna.
De.. kellett nekem elszólnom magam.
- Mint tudod, Sasuke Uchiha még mindig él, és szabadon van.
A név hallatán összeszorult a szívem. Ő az egyetlen személy, akiért még kitartok.
- A feladatod egyszerű lesz. Meg kell Őt ölnöd.
- Hogy mi??? - keltem ki magamból. - Mégis mi köze Sasukénak Konoha ügyeihez??
- Nagyonis sok. Valószínüleg Ő a felelős Konoha mostani helyzetéért.
- Hogyan?? Ugye nem mondja komolyan? Sasukénak már rég semmi köze nincs Konohához! Miért hiszi hogy Ő a felelős? Van bizonyítéka?
- Nincs szükség bizonyítékra.. Ez a küldetésed, és kész. Ja igen.. És el kell hoznod a Sharinganszemeit is.
- Hogyan... - néztem ilyedten. - Megtagadom! Soha! Soha nem bántanám Sasukét! - gondoltam, de nem mondtam ki, mert én is halállal lakoltam volna a parancsmegtagadásért.
- Most menj.
- Hogy kérheti ezt tőlem... Magának.. Magának nincs se szíve, se lelke.. Maga egy... - szóltam, de befogtam, és elrohantam.
- .. - húzódott mosolyra a Hokage szája.

- Nem.. Hogy teheti ezt? Tsunade-sama.... Miért? Ez.. ez a hely már nem az otthonom..
Utam a temetőbe vezetett. Sakura és Kakashi sirjához. Egymás mellett volt.
- Mit tegyek? Segítsetek! - sírtam. - Nem.. nem tudom megölni... - szóltam, és felnéztem az égre. - Bárcsak eltünnél Sasuke.. Akkor nem találhatok rád, és akkor nem kell bántanom téged...
Hazamentem, felvettem a cuccaim, és már indultam is.
Hosszú ut után elértem a végzet erdejébe.
- Sasuke.... - szóltam. - SASUKE!! - ordítottam mostmár sírva, és lerogytam a földre.
- Miért? Miért történik mindez?? Miért nem lehet Konoha újra a régi, és miért nem élhetnek a többiek?
- Naruto?
Felnéztem a kisírt szemeimmel.
- Naruto.. - jött közelebb.
- Sa..suke.. Menj innen... Én.. Ezt nem bírom!
- Naruto.. - jött oda Sasuke, és leguggolt hozzám. - Mi a baj?
- Mi a baj?? Minden! Érted? Minden! Miért nem lehet minden a régi? Olyan nagy kérés? Inkább kerüljenek el a Konohaiak egy életen át, de... már nincs ki elkerüljön.... Menj innen Sasuke.. Menekülj... Nem.. nem tehetem meg amire kértek... Nem tudom megtenni! A szívem.. - szóltam, és még keservesebb zokogással a szívemhez kaptam.
- Milyen feladatot kaptál Naruto? - nézett Sasuke a szemeimbe.
- Olyat.. amit nem fogok megtenni. Mert ez az egyetlen dolog, amit sohasem tudnék megtenni!
- Naruto.. De ha nem teszed meg...
- Inkább meghalok!
- Nem lehet olyan rossz...
- Nem? Pedig rólad van szó...
- Rólam? - lepődött meg a fekete.
- Te vagy a küldetésem...
Sasuke tágranyilt szemmel hátrált egy kicsit.
- Menj Sasuke..
- Mégis mi a küldetésed?
- Likvidálni Sasuke Uchihát, és megszerezni a szemeit. - suttogtam, de igy is meghallotta.
- Hogyan?
- A Hokage téged okol a Konohával történtekért! De.. Én tudom hogy neked semmi közöd ehhez!
- Naruto.. - szólt és felállt.
- Ez a Konoha már nem az otthonom...
- Nekem sem.
- Nekem csak addig volt Konoha az otthonom, amíg egy szemernyi esély is volt, hogy visszatérsz hozzánk. De már nekem sincs hova visszatérni... Menj.. Én pedig...
- Nem..
- Menj már.. Kérlek.. - álltam fel én is. - Mindenki halott, akit valaha is szerettem. Nem akarlak téged is elveszíteni. Te voltál a támaszom.. A te létezésed adott erőt hogy kibirjam az új Konohát. Soha nem tudnálak bántani.... Soha...
- Naruto... - szólt és megölelt.
Jó mélyen belefurtam az arcom a felsőjébe.
- Ha téged is elveszítenélek, abba belehalnék.... - szóltam. - El kell menekülnöd. Ha megtudják hogy én nem végeztem veled, utánad jönnek, és ők teszik meg..
- Nélküled nem megyek... Gyere velem Naruto...
- Hogy?
- Gyere velem, és hagyjuk hátra azt a szennytelepet.
- Ezért régen kibeleztelek volna... De most nagyon is illik Konohára ez a szó. - búgtam undorodott arccal. - Hová mehetnénk?
- Nem az számít.. Hanem hogy együtt legyünk.
- Elegem van.. Sasuke, én már nem bírom ezt.. Nem akarok vissza menni oda! Soha!
- Nem is kell... Én majd vigyázok rád...
- De miért?
- Mert mi még élünk..
- Csak mi..
- Igen.. csak mi...
Bólintottam, majd kibontakoztam az ölelésböl, és megfogtam a kezét.
- Menjünk.. Akárhová, csak jó messze Konohától..
- Menjünk... - szólt Sasuke, majd elindultunk. Én még visszanéztem.
- Farewell Konohagakure.... - szóltam csendesen. - Sayonara.. Amai Konoha.... / Égveled Konohagakure - szóltam csendesen. - Égveled Édes Konoha.../